Tábori beszámoló
2011.08.09
Őrségi tábor – 2011
2011. augusztus 1-jén a Keleti pályaudvar pénztárainál gyülekeztünk. Szépen lassan minden Pingvin megérkezett, így kisebb keresgélés után megtaláltuk a vonatunkat, felszálltunk és felgyömöszöltük a tatyókat. Aztán a vonat elindult, a szülők búcsút intettek és hivatalosan is úton voltunk a TÁBOR-ba, ahol novícius mivoltunk kibontakoztatására törekedtünk.
Útban első táborhelyünkhöz a Hársas-tóhoz, még egy focimeccs is befért félig esőben, de a hős Pingvin fiúk ez is simán teljesítették. A tónál sok horgászó emberkével találkoztunk és gitározó-éneklő fiatalokkal, illetve bővültünk egy taggal Francsival (alias Tomanek Ferenccel) aki ősszel lesz/volt diakónussá szentelve. A kiépített részen, a padoknál vacsiztunk és az esti fürdést tervezgettük, ami sajnos elmaradt. Viszont kezdett sötétedni, így gyorsan misét tartottunk és felvertük a sátrakat. Este a tábortűznél aztán Zoli és Kristóf is (ismételten) megcsillogtatta gitártudását, amit mi nagyon nem bántunk! Aki szeretett volna, mehetett aludni a többiek pedig még egy kicsit maradhattak partizni.
Másnap reggel szokásunkhoz híven imával kezdtük a napot. A hét fő imatémája a 8 boldogság volt, amit minden nap más csapat „dolgozott fel”. Az előző estére tervezett fürdés kedd reggelre csúszott, ami szerintem jobb is volt így a világosban. A víz egy picit hideg volt, de persze voltak bátrabbak, akik bemerészkedtek a közepéig is. A szárítkozás után felcuccoltunk és irány Szalafő. NAGYON HOSSZÚ (úúúúúúúúú) volt a túra, a hosszabb úton mentünk, de mi vagyunk a Pingvinek szóval ezt is hősiesen teljesítettük. Este 9 körül értünk a táborhelyre, egy szép rétre egy FOCIpálya mellé. Villámgyors sátorverés és vacsi követte a lecuccolást, végül tábortűz zárta az estét.
A szerda állónap volt, az első, így jutott egy kis időnk a pihenésre. Természetesen az Iza mamája által készített és küldött lekváros bödönnek is az aljára néztünk, majd reggeli mosakodás következett fürdőruciban a kiscsapnál (addig a fiúk fociztak) majd csere és immár tisztán indulhattunk a Szalafői Tájházhoz és Skanzenhez. Barátságos idegenvezető lányunktól sok érdekességet megtudhattunk majd a körbevezetés után a fűben döfönyéztünk. Ezután visszaporoszkáltunk a táborhelyre, útközben a réteses néni ismét megkérdezte, hogy nem gondoltuk-e magunkat a sütik megkóstolásával kapcsolatban. Délután métáztunk majd a lányok, néhány lelkesebb fiú, Francsi és Sándor atya társaságában nekiláttak a vacsora elkészítésének. Az este tábortűzzel, bumm csirkével és énekekkel zárult.
A következő nap elég borúsan indult, csöpörgött az eső, de a jókedvünk továbbra is megmaradt. A közelünkben lévő kis menedékházikó és magasles keverékében elfogyasztottuk a reggelinket, majd egy maffia következett (vagy kettő) ahol volt a péktől kezdve radiátorszerelőn át a porszívó árusig. Ezután felpakoltuk a cuccokat és elindultunk Őriszentpéter felé. Itt az Őriszentpéter templom mellett telepedtünk le és itt csatlakozott hozzánk Zsófi, aki betegségéből gyógyulva újabb színt hozott kis csapatunk életébe. Mise következett a templomban, Viktor orgonált, szokásához híven. A templom fala tele volt régi, eredeti írásokkal, idézetekkel (asszonyállat). Sándor atya misézett, majd elindult Suzukijával mi pedig a tatyókkal Őriszentpéter másik felébe (Őriszentpéter dombokra épült, így több része van). Egy kis parkocskában ideiglenesen letáboroztunk majd elfogyasztottuk a Nusi és Zoli által frissen beszerzett kakaót/tejet/karamellás italt és a párizsis kenyereket. Végül ismételten útnak indultunk és sok gyaloglás után, fáradtan megérkeztünk a Haricsa - forráshoz. Ez egy félig kiépített táborhely és volt egy betonozott rész tetővel (ahol – mint később kiderült – egy nagy pele tanyázott). Padokkal meg asztalokkal is fel volt szerelve – három hősünk (Kristóf, Tamás és Viktor) itt is aludt a tábor végéig. A közelben lévő pataknál tudtunk fürdeni és nekiálltunk a kajakészítésnek. Az esti tábortűz hamar elérkezett, fő témánk volt: ami közösségünkben másképp jobb lenne.
A lelki napot pénteken tartotta Sándor atya. A felépítése az eddigiekhez hasonlóan idén is volt egy közös beszélgetés, most a szeretetről, illetve a helyes önszeretetről és végül pár kérdés, amin utána egyedül elgondolkodtunk. Majd párokat választottunk és együtt beszéltük meg, hogy mire jutottunk, ami kicsit segített egymás jobb megismerésében. Ismételten alkalom nyílt a Sándor atyával való beszélgetésre, gyónásra, ahogy azt egész héten tehettük. A mise délután volt. A nap tábortűzzel és esti imával zárult. Mindenki nyugovóra tért, hogy kipihenje magát valamennyire, amire szükségünk is volt a másnaphoz.
A szombat izgalmasan indult, mert a lányok és a fiúk különváltak, de a cél ugyanaz volt: a HARANGLÁB. Hosszú menetelés és lány-fiú témák megbeszélése után (a lányok egy picit eltévedtek – kétszer is -, de sok tapasztalattal bővültek) megérkezett mindenki a találkozóhelyre. A fiúk ugyan kb. egy órával hamarabb odaértek, de legalább volt idejük 3 maffiára is. Innen közösen indultunk Velemér felé, ahol meglátogattuk a fénytemplomnak is nevezett veleméri Szentháromság-templomot, ami még az 1200-as évek végén épült. A templom belül gyönyörű volt, az eredeti – javított változatú – freskókkal. A fantasztikus mise után egy helyi néni bemutatta a templomot, majd egy közeli füves részre telepedtünk és kajáltunk. Előkerült a kenyér, a mustár, a ketchup és a majonéz, volt, aki együtt ette a négyet. :) Ezután visszasétáltunk a táborhelyre, ahol Sándor atya várt minket. Este Francsi tartott egy kis előadást, mesélt az életéről, illetve válaszolt a kérdéseinkre. Másnap reggel sajnos el kellett mennie, de ezúton is köszönjük, hogy eljött és megismerhettük. Sok sikert és erőt kívánunk a papság felé vezető úton!
Az utolsó előtti napon, vasárnap is állónapot tartottunk, azonban mégsem ültünk egyhelyben, hanem egy nagyot sétáltunk. A napot egy rövidebb távval kezdtük a közeli víztározóig, ahol néhány fiú a „vad hullámok” közé vetette magát. A többiek addig punnyadtak a napon, illetve almát ettek…(mint a lovak, ugye Tamás?) J A fürdés-kaja után elindultunk visszafelé, ám nem tértünk le a táborhely felé, hanem meneteltünk egyenesen, sokáig… egészen a magyar-szlovén határig. Természetesen átmentünk Szlovéniába, ott még az út színe is más… Ezután visszafelé gyalogoltunk, majd betértünk egy erdős részre, és innen jutottunk el a táborhelyig, ahol Sándor atya tartotta a frontot egész nap. Délután nagy krumplipucolás volt, énekelgetés, Kristóf és Zoli gitáron kísért és vezényelt. Este a fiúk hatalmas máglyát raktak és ugyan elmaradt a „Ki mit tud?”, de a zenélés és éneklés is sok emlékezetes pillanatot hozott, no meg ott volt a HUCIPUCI is. Egyszóval ez egy KÜLÖNÖS ÉJSZAKA volt. :) Következő, fontosabb eseményünk, hogy Iza és Tamás után Anna és Karesz fogja a kisvezetői feladatokat ellátni, amihez nekik is sok sikert és erőt kívánunk! Azonban, feltéve az i-re a pontot, az est fénypontjaként minden novícius tag csatlakozhatott a Boldog János Pálról elnevezett rendhez. Egy Boldog János Pál képet és egy oklevelet kaptunk, amely ezt bizonyítja. Hajnalban feküdtünk le örömmel a szívünkben és fáradtsággal a testünkben.
És végül elérkezett az utolsó hazamenős nap. Reggel megtartottuk, utolsó és egyben záró misénket, ezzel búcsúzva a táborhelytől és megköszönve Istenek, hogy biztonságban végigvezetett minket ezen az úton. Mise és reggeli után összepakoltunk majd elindultunk, elbúcsúztunk Sándor atyától és a Suzukijától is. Felcuccoltunk és viszonylag rövidebb (az eddigiekhez képest) menetelés után elérkeztünk a bajánsenyei aprócska vasútállomáshoz. A vonatút elég hosszú volt, voltak, akik mély álomba szenderültek, itt volt az alvós-pihis fülke, míg a másikban ment a buli és a beszélgetés. Később fordult a kocka, az alvósok felébredtek, zenéltek, énekeltek a többiek pedig aludtak. Útközben egy vasúti átjárónál egy pásztor bácsi áthajtotta a nyáját a síneken, miközben jött a vonat, de szerencsére nagy baj nem történt, de sajnos pár bárány meghalt és néhány megsérült. Emiatt persze késett egy kicsit a vonat, de végül szerencsésen megérkeztünk a Déli pályaudvarra, ahonnan mindenki hazaindult, fáradtan, de sok szép emlékkel gazdagodva.
