Kosárbajnokság - végletekig kiélezett meccsen itt az első győzelem!
Pingvinek- Jégmadarak – 2008 RM Kosárbajnokság, csoportmérkőzés
Mérkőzés előzetes: A Pingvinek második mérkőzésükre készülődhetnek, az első fordulóban a Bonobók ellen sajnos a papírforma beigazolódott. Bár a magasságkülönbséget a gyűrűk alatt sikerült kompenzálni gyorsasággal, és rengeteg pontot szórt Kristóf, Noncsi és Zsófi - összesen 26-ot – a mérkőzés már az első félidőben eldőlt, mivel az idősebb és tapasztaltabb gárda szinte nem is hibázott a rádobásoknál. A védelmet nem sikerült stabilizálni, emiatt a különbség csak tovább nőtt a félideihez képest; a végeredmény (48-26) mindenesetre egyszerre adott okot bizakodásra és félelemre.
A Jégmadarak végzős korúak, így egészséges önbizalommal lendülhettek a játékba. Edzőjük –vezetőjük Székely Zoli, jó barátom; bírói asszisztens hiányában így az sem gond, hogy én mérem az időt és könyvelem a szerzett kosarakat. J
Sípszó előtt tanácskozás, új védelmi rendszer : zónázunk. Sose próbáltuk még, de az egyéni magasságkülönbségek ellen ez működőképes lehet esetleg… A kezdőben elől Noncsi és Karesz, hátul Tamás, Kris és Zsófi.
Labdafeldobás, jöhet az ellen; első támadásukból mi jöhetünk kontrával. Kicsit elveszünk az emberek között; egyéni villanások nélkül még előre passzolni is nehéz…De a küzdelem kiegyenlített, bár egy távoli kísérlet beakad ellenünk, 0-2. Öröm nézni, hogy a zóna tényleg nem engedi, hogy kosár alá fusson az ellen, szemlátomást el is bizonytalanodnak; ismét távoli kísérlet, lejön a gyűrűről… de egy kis figyelmetlenség, és máris ketten ott vannak a labdával a gyűrű alatt, a lepattanót be is teszik. 0-4. Baljós kezdet - de megyünk előre!
Noncsi hozza fel a labdát, Tamás megtartja, szép passz; Kristóf, ez is távoli dobás, és le is jön, de újra a miénk. Kristóf most beviszi két ember között, szép, és meg is van, 2-4!
Lüktető a mérkőzés, kicsit többet mozgunk a labdával, és mintha ez be is válna. A zóna tökéletesen zár, minden lepattanó a miénk, Karcsi, Kristóf sorban szerzi a labdákat, és lassan átvesszük a vezetést: Noncsitól irányítói passz a sarokba, Zsófi beviszi, horog, és már egál. Innenől fej-fej mellett a két csapat. Közben csere, Viktor bejön, ez is jót tesz a csapatnak, a taktikai utasításokat nagyon fegyelmezetten betartja, és félidő előtt 1 perccel már két kosárral megyünk, miután Noncsi a labdát sokadszor felhozva maga is dobásra vállalkozik kétszer; de aztán egy kijátszott Jég-akció, és 10-8-cal fordulunk. Sebaj, vezetünk!
Félidő, kis pihenés, Anna is bejön. A szurkolók gratulálnak közben, csak így tovább! Érik a meglepetés! Az ellen edzője is sportszerűen elismerését fejezi ki, ez aztán érett játék: higgadt, okos kosárlabda.
Sípszó, második félidő – mi jövünk oldalról. Sportszerű a meccs, ez igen örömteli, talán még nem is volt ilyen sportszerű meccsünk! Egy kosár itt (Tamás az előkészítő ismét, aztán Zsófi céloz mértani pontossággal), egy kosár ott (nos, szép volt ez is), de látszik, hogy nehezebb lesz, mint eddig, nem nagyon tudunk betörni most már mi sem, ők is jól védekeznek…
Újabb kosárváltás (14-12), de egyben a nyomás is egyre fokozódik, egy kicsit mintha átvették volna most az irányítást… nem is törünk már be, marad a távoli kísérletezés, és nem is jön be, sőt vissza sem érünk teljesen a mi gyűrűnk alá. Viktor hősiesen harcol hátul, de még ez sem elég, kiegyenlítenek, aztán fordítanak. A zóna most kicsit szétesett, nem érünk vissza, mikor a támadó-lepattanóért küzdünk… Sőt, egyből labdát vesztünk, és már két kosárral mennek. Négy perc van hátra, 14-18. Noncsi kis pihenés után újra friss ember, pályára lép megint, erre szükség lesz! Zsófi behúzódik, szép játék – de nem jön össze.
Időkérés! Nálunk, természetesen – és így utólag már jól látszik: a döntő pillanatban…
( A bíró sporival rövid tárgyalás: -Létezik ilyen időkérés-dolog egyáltalán? - Persze, épp most történik! J)
Rendezzük a sorokat, a védekezést muszáj stabilizálni, elől pedig segítsük jobban egymást! Még meg lehet fogni a meccset! A közönség túlnyomó többsége izgatott csendben figyel; itt tényleg sokan a Pingvinekért szorítanak… És mintha lassan változna is a játék képe, ők is fáradnak, de az előnyük nem jelentéktelen, nekünk a döntetlen sem jó, ha tovább szeretnénk jutni!
Kris most sokat vállal, Zsófi nagyon hajt, és nem is hiába, szerzett labda, a legjobbkor!
Karesz önzetlenül kiszolgálja a többieket; fontos az összhang a csapaton belül. Kristóf gondol egy nagyot, érthetetlenül távolról eldobja, csak nézem aggódva… és mekkora kosár!! Ha valami, ez aztán erőt adhat! (16-18) Elképesztő izgalmak, ismét felgyorsul a játék a végére, ki bírja vajon jobban? Lelkesedésben nincs hiány nálunk, de az ellen bizony szintén technikás. Gyors kontra, és újra két kosár közte.
Jól játszanak a Jégmadarak, de ők is tudnak hibázni, Zsófi nagyot küzd, labdát szerez, megveri az emberét és Noncsi felteszi az i-re a pontot. Két perc van hátra, végletekig kiélezett meccs, és csupa elszánt Pingvin-arc a pályám és a kispadon! (Még a vezérszurkoló Ibolya sem a csapat himnuszával bátorítja övéit, hanem feszülten figyel most…) Karesz, kitűnő védekezés, és micsoda játék, Zsófi… és ezzel egyenlő! 20-20, közel a csodához, és Kristóf újra villant, de mekkorát! Vezetünk, 10 perc után újra, és a legfontosabb pillanatban, 22-20! Az utolsó percre már pontelőnyünk mellett lélektani előnnyel is fordulhatunk, nem zárunk vissza bekkelni, bár a zóna azért ott van, igyekszünk bevinni a döntő kosarat… de erre nincs is szükség már. Lejön az utolsó pillanatban a labda a gyűrűnkről, mi támadhatunk, amikor letelik az utolsó perc, és megszólal a megváltó sípszó…
Szép volt, fiúk-lányok!
A továbbjutás ugyan nem jött össze – ez nem rajtunk múlt, hiszen az esélyes Bonobók lazára vették a Jégmadarak elleni meccsüket, így aztán rosszabb kosárkülönbséggel maradtunk alul.
Mégis, kesergésre semmi okunk! Nemcsak történelmi győzelmünk magyarázhatja jogos örömünket, de az a csapategységben bemutatott produkció, amit nyújtottunk, tényleg elismerésre méltó volt. Olyannyira, hogy ismerőseim körében nap mint nap az elismeréseket hallgathattam…. J
