Húsvéti záróakkord - kölnivel
2009.04.13
Túl vagyunk nagyböjtön és a nagyheti szertartásokon. Elmélkedtünk lassú, ünnepélyes barokk zenék ütemei alatt(*), imádkoztunk sokakért… majd eljött a nagyhét, amelyen nagyon derekasan kivette mindenki a részét, dicséret! Izajás próféciái ugyan a virrasztásunkon csak szerény mértékben jutottak el mindenkihez – bár szép számmal eljöttek az imádkozni vágyók – a hangosítás, a mikrofon elég kriminális volt sajnos. De a taizéi énekek szépen, határozottan harsantak fel, olyannyira, hogy szóba került a másnapi énekes passió szerepeinek elvállalása is. Szerényen bevallhatjuk, hogy egy kicsit jobbak lennénk, mint a péntekiek. Mégsem járunk olyan messze a kétszólamúságtól sem, ami idén, egy laza kis keddi csapatot követő szűkebb körű vacsora után megpróbáltatott, de elbukott. Talán jövőre.
Most viszont a komoly imádságok, szolgálatok után talán ki is éheztünk egy kis kötetlen partyra, és húsvét hétfő erre értelemszerűen kézenfekvő lehetőségekkel szolgált.
Akkora vagányok nem voltunk, mint tavaly, beértük a hat óra harmincas találkozóval is a fiúkkal – pedig a napfelkelte-nézés most lett volna nagy poén: ragyogóan tiszta az égbolt, meleg…. Mit nem adtunk volna csak a feléért egy évvel ezelőtt… No mindegy, öten szépen összegyűltünk, összedobtunk egy kis verset is, és kalandra fel. A tavalyi talán ötletesebb volt, meg személyesebb, de a történelmi hűség kedvéért ezt most megörökítjük:
Húsvét másodnapján mi jutott eszembe
Intravénás kölnit vettem a kezembe
Tele van a hajad kosszal
Meglocsollak Domestos-szal
Dezső vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy húzzak haza?
Mielőtt a homályba vészne, hogy ki az a Dezső, a szerző megjegyzi, hogy mindenki az, tehát ennek a névnek a helyére kell mindenkinek a saját nevét mondania. Talán az intravénás kölni is magyarázatra szorul, olyat nem sokan láttak, nem igaz? Tamás jóvoltából viszont néhányan szagoltak is (bár nem rendeltetésszerűen használta… :) )
Azért a fél hét mégiscsak fél hét, úgyhogy meglepődve láttuk, hogy egy elég kétes kinézetű társaság szintén a templom mellett gyülekezik… és közelebbről szemlélve kiderült, hogy a Gémek azok. Ráadásul egyetlen cél vezérli a gyülekező sereget: hogy haj ne maradjon szárazon a József utcában.
Nem is maradt, de erről mi gondoskodtunk. Megbeszéltük velük, hogy mivel mi már összegyűltünk, hát indulunk, erre nekik nemigen lehetett apelláta. Körbevettük a házat („Rendőrség. A házat körülkerítetük!”), aztán benyomultunk. Ébresztési akciónk sikerrel járt, öntöttünk, helyet foglaltunk, ettünk-ittunk. Anna, Noncsi, Kovács Zsófi és Ági garantálhatóan nem hervadnak el idén sem. Már épp majdnem megettük az összes szendót, amikor váratlan fordulat – a Gémek is bebocsátást nyernek. (Hiába tiltakoztunk.) Azért a konyhát sokáig sikerült védeni, és vele együtt a finom sütiket (meg a lányokat) – de végül is ki lettünk penderítve. Nem baj, már úgyis jóllaktunk, és a Gémeknek is sokat kellett várniuk - ha nem volt elég eszük hogy másutt múlassák az időt. :)
Lefelé menet találkoztunk a második emeleti nénivel, aki már felfele menet is nagyon leskelődött, várt minket. („ Ahhoz korábban kellett volna felkelni, hogy a Nénit is meglocsoljuk. Mondjuk hetven évvel… :) ) Neki sajnos csalódást okoztunk. Ellenben kicsengett a telefon: Kris is csatlakozik („Szódát hozz!”), teljes a kompánia! Majd újra kicsengett, jelzés a Bíró Lajos utcába („Zsófi, rettegj!” :) )
Időközben még egy nemes bosszús poént elsütünk, a kaputelefon is kicseng, Karcsi beleszól: „Svajcsik…”, és máris hallatszik fent a lázas készülődés, a Gémek is ki lesznek penderítve, ha felér… :)
Nyolc órára jár is idő, itt az ideje az újabb regglinek (Tamás esetében a harmadik következik…), úgyhogy nem is kell tovább várni ránk – nálunk sem.
Versmondás ismét, Zsófit felkészítjük a legrosszabbra, ami a csuromvízes ruhák számát illeti („Esőkabát elől van?”), de végül (eszköz híján) bőkezűek vagyunk a kegyelemben.
Cserébe az asztalról módszeresen pusztítjuk az étkeket, és jutalmul még festett tojásokban is részesülünk. Aztán nálunk is feltűnnek váratlan vendégek (nem mintha zavarba jönnénk), kitárgyaljuk a kerületet és a Bajnokok Ligáját (bocs, Zsófi)… majd, mint hogy jól végeztük dolgunkat, hazaindulunk…
(* a rend kedvéért: J.S. Bach – Air, Albinoni - g-moll Adiago, Pergolesi – Stabat Mater)
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
